Naplóm 2

    Első hét:
Ááááá hamár a szilveszterről megmaradt a cigim akkor azt még elszivom, de többet nem veszek!
    Két napon belűl elfogyott az összes cigim, igéretemhez hiven nem is vettem! Gondoltam hogyha más is le tudott mondani csak úgy egyik napról a másikra akkor nekem is menni fog, DE NEM. Kb fél napig birtam "tisztán", de urrá lett rajtam a csábitás hatalma olyannyira, hogy kellet kérjek egy szál cigit. Képzelhetitek (már akik cigisek), hogy milyen jo volt beszivni ujra a nikotinrúd zamatos füstjét. Pár óra mulva már úgy gondoltam arra a szál cigarettára, mint valami gyerekkori emlékre "Úristen milyen rég is volt". Az órák mulásával egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy Úr Isten nem birom, kell még egy utolsó és utána vége, de tényleg kell még egy utolsó. Igy kértem még egy "utolsót" a lakótársamtól.
    Este miután hazaértem, elmondtam a barátnőmnek és a lakótársamnak az elhatározásomat. Kissé meglepődve fogadták a dolgot, majd utána bővebben is kifejtettem lemondásom okait. A "kiselőadásom" után megbeszéltük a dolgot, a barátnőm úgy döntött, hogy velem tart a kinkeserves úton. A lakótársam azt mondta, hogy ő is tesz egy próbát de ha nem jön össze, akkor keres más alternativát.
   Másnap reggel úgy indultunk suliba, hogy nem fogunk cigizni. Na jó, néha azért kérünk pár slukkot ha már tényleg nagyon nem birjuk. Aznap délelőt három cigiből szivtam párat, és délután vagy kettőből. Ja azt el is felejtettem mondani, hogy egész nap ideges voltam és mindenkivel szörnyen viselkedtem. Időközben kitaláltuk, hogy ha nagyon kivánjuk akkor eszűnk gyümölcsöt azzal pótolva a nikotinhiányt. Aznap este a barátnőmmel  ketten megettűnk 1kg narancsot és akárhány banánt :)
   A következő nap is ugyanúgy indult, erős elhatározással, hogy ma nem fogok cigizni. A kisértés ismét legyőzött aznap mégtöbbet szivtam :( délután hazaértem a suliból, egy cigimentes lakásba, abban bizva, hogy igy könnyebb lesz megállni cigi nélkül. A lassan múló idő felcsavart mindhármunkat urrálett rajtunk a feszültség, amelyet szétárasztottunk a lakásba, a légkör vibrált körülöttünk. Egy drogelvonó zárkára hasonlitott. Mind azt mondogattuk magunkban, hogy csak pár szivás kellene, csak pár. És akkor eszembejutott, hogy a barátnőm pár éve születésnapjára kapott egy Sumátra-i Candle Light szivart, ami kissé szét volt törve. De mi rávetettük magunkat mint éhező hiénák a tetemre. Kicsit megfoltoztuk az itt, ott megrepedezett szivart cigipapirral, majd nekiláttunk az elfüstöléséhez. Oly mohósággal szivtuk magunkba a megszáradt dohány kesernyés füstjét mind a kisgyerek az életetadó anyatejet.